Mondhatnám, hogy új weboldalamon, már pedig ez nem igaz, hiszen összeállításaimat, mintegy tíz éve is elmúlt, hogy publikálom a NET-n.
Összeállításaim nem titkolt célja, hogy tanulva, tanuljunk.
Az elmúlt időszakban ismét változott a magazin tartalmi struktúrája, a létrejöttének igénye, azonban nem. Egy olyan világban élünk, amikor a médiumok néhány kivételtől eltekintve, igénytelen, a gondolkozást is kiirtó - főként - az elektronikus médiumok, sekélyes sorozatokkal öli ki az emberekből, a nézőkből a tudás, az ismeretek iránti igényt vágyat. Nem merem állítani, hogy hézagpótlónak számom napi összeállításaimat, azonban azt már igen, hogy szívesen megosztom ismereteimet mindazokkal, akik látogatásaikkal - naponta - megtisztelnek.

 "Jó felidézni a korábbi ismereteimet, felfrissíteni az emlékezetemet, valamint az összeállítások szerkesztésénél új ismeretekkel gazdagodni..”

 De, hogy a lényegre térjek. Az én kedvenc hobbim, a főzés.
Így a gasztronómia köré igyekeztem a magazinom tematikus arculatát formálni. 

„Non si vive per mangiare ma si mangia per vivere –
Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk”

S hogy bemutatkozásom ne legyen annyira száraz, íme az alábbiakban egy történet abból az időkből, amikor "szakácskodtam":

Svarcban főzőcskéztem egy osztrák panzióban, ahol a gazda igen tekintélyes pocakra tett szert, évei során. Orvosai, gerincoszlopa, lábai és egyáltalán egészsége érdekében, szigorú fogyókúrára fogták.
Néhány hét alatt le is adott egy jó pár kilót, azonban folyton sóvárgott a konyhából kiszállingózó illatok eredete miatt, míg egy napon éppen "Wiener Schnitzzel”-t sütöttem, beszólt, hogy neki is készítsek egy adagot, nem érdekli tovább a fogyókúra, mert elpusztul a sok "müzlitől"és egyebektől.

Arra gondoltam, - meg is kapja, amit akar, meg nem is.
Így aztán szép nagy salátalevelek bele a panírba, és gyorsan elkészítettem neki két - három ilyen "szeletet", szépen díszítve, uborka- és paradicsomszeletekkel, citrommal, szóval, ahogyan azt kell, pommes - frittess körítéssel.

A felszolgáló ki is vitte neki,- a menekülési útvonalat időközben már biztosítottam magamnak -, mint azt jól is tettem, mert szükségem volt rá. Rendesen megkergetett a kerthelyiségben, a vendégek szeme láttára, akik nem igen értették először, hogy mi is történt. De a kergetőzés háttere hamar kiderült, és természetesen minden vendégünk harsányan nevetett.

Miután azért a futás inkább az én erősségem volt, Ő hamar kifulladt, nem kergetett tovább az asztalok között, kapkodva, szedve a levegőt, odahívott magához, de már mosolygott, megittunk egy jó pofa sört a nagy futkározásra, és szent lett a béke.

.... Ja, Ő abbahagyta a fogyókúrát!

S ha már ettünk és élünk, próbáljunk tartalmasan élni, az az, ne csak a testnek, de adjunk a szellemnek is táplálékot, Karinthy Frigyes gyönyörű soraival felidézésével:

"...Egy szószéket a sok közül kibérelek,
Engedjetek fel a lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit elmondok mindenkinek.

Ezen gondolatok vezérelnek az óta is, és frissítem hetente a magazint, mert:

 Docendo discimus - Tanítva tanulunk

mondja, a latin.

a szerkesztő, aki nemcsak a nevét adja. 

Tőletek, Kedves látogatóim és olvasóim, türelmet kérek.

A magazint igyekszem feltölteni mielőbb, érdekes információkat tartalmazó összeállításokkal, természetesen, gasztronómiával bőven fűszerezve.